Fények alatt indul az éj

Fények alatt indul az éj,
a város ma nekünk mesél.
Nem nézem, merre visz az út,
csak érzem, hogy most minden új.

Telefon villan, zene szól,
a szívem megint túl hangosan dobog.
Ha ma elveszünk a zajban,
legalább együtt, egymás karjában.

És ha holnap minden más lesz,
ma még nem érdekel.
Ami bennünk lángra gyulladt,
azt nem oltja el semmi el.

Ma még ég a város, égjen velünk,
amíg a nap fel nem kel felettünk.
Nem kell semmi, csak ez a pillanat,
te meg én, és alattunk az utak.

Ma még ég a város, nincs megállás,
a szívünkben hangosabb minden dobbanás.
Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük,
amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük.

Ne kérdezd, hogy mi lesz holnap,
ma minden perc nekünk marad.
A szemedben látom a fényt,
mintha újra hinnék mindenben még.

Körülöttünk ezer arc,
de csak téged látlak a zajban.
Egyetlen szó, egyetlen érintés,
és máris gyorsabban ver a szív.

Ma még ég a város, égjen velünk,
amíg a nap fel nem kel felettünk.
Nem kell semmi, csak ez a pillanat,
te meg én, és alattunk az utak.

Ma még ég a város, nincs megállás,
a szívünkben hangosabb minden dobbanás.
Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük,
amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük.

Oh-oh, ne engedj el,
oh-oh, maradj velem.
Ha minden fény kialszik körülöttünk,
mi akkor is tovább égünk.

Ma még ég a város, égjen velünk,
amíg a nap fel nem kel felettünk.
Nem kell semmi, csak ez a pillanat,
te meg én, és alattunk az utak.

Ma még ég a város, nincs megállás,
ez az éjszaka csak rólunk szól, semmi más.
Ha az éjjel véget ér, majd újrakezdjük,
amíg élünk, ezt az érzést nem felejtjük