Még mindig együtt

és együtt nőttünk fel végül rég.

Két gyerek voltunk,
tele tervekkel,
és mire észrevettük,
együtt nőttünk fel.

Nézd, Tibi, mennyi minden történt,
mennyi út van már mögöttünk rég.
Volt nevetés és volt nagy hallgatás,
volt, ami könnyű volt, és volt, ami fájt.

De ha visszanézek arra a napra,
ahonnan indult a történetünk:
egy lány táncolt, egy fiú citerázott,
és több mint harminc éve együtt megyünk.

Aztán kimondtuk egyszer az igent,
jött munka, otthon, sok-sok hétköznap.
És aztán Ádám megérkezett,
és más lett hirtelen a világ.

Egy kicsit belőlem, egy kicsit belőled,
és közben egészen önmaga.
Tőlem kapta, hogy menjen, ha akar,
tőled azt a gyors észt, ami messzre viszi majd.

Nézd, Tibi, mennyi minden történt,
a Balatontól az osztrák hegyekig.
Egy kisfiúval indultunk neki,
és egyszer csak otthon lettünk itt.

Volt nevetés és volt nagy hallgatás,
volt, amit nem vitt magával az idő.
De amikor Ádámra nézek, tudom:
valamit jól csináltunk mi ketten.

Te ma is csendben teszed a dolgod,
reggeli kávé, munka, aztán haza.
Én meg beszélek kettőnk helyett is,
talán mindig így volt valahogy.

De tudunk még együtt nagyokat nevetni,
motorra ülni, útnak indulni.
És néha egy bolond pillanatban
megint azok a gyerekek tudunk lenni.

És ha egyszer Ádám messzire indul,
és már maga választja az útjait,
nem kell helyette járnod az útját,
csak állj mögötte akkor is.

Ha hibázik, ha elesik,
ha egyszer túl nehéz lesz a világ,
egyet mindig biztosan tudjon:
az apja ott van,
az anyja ott van,
a családja hazavár.

Nézd, Tibi, mennyi minden történt,
és mennyi minden várhat még reánk.
Nem lett tökéletes a történet,
de ez a történet a miénk igazán.

Van egy fiunk, akire büszkék lehetünk,
van otthonunk a hegyek között.
És két ember, akik olyan régóta ismerik egymást,
hogy alig emlékeznek,
milyen volt a másik előtt.

Ha visszamehetnék Lellére,
arra az egy régi délutánra,
látnék egy lányt a táncosok között,
és egy csendes fiút a citerával.

Még nem tudják, mi minden vár rájuk.
Csak egymásba gabalyodnak.

És több mint harminc évvel később
a lány még mindig ránéz arra a fiúra:

Boldog születésnapot, Tibi.

Még mindig együtt.