Még állok

Még állok

Magyar akusztikus ballada – férfihangra

[Intro – halk, magányos gitár]

Ujjpengetős gitár, lassan, néhány másodperc csenddel.

[1. versszak – mély, fáradt férfihang]

Nem tudom, merre visz még az út,
A tegnap árnya újra rám borult.
Annyi hang szól, de egyik sem hív,
És néha azt sem tudom, mit akar a szív.

A zsebemben csend, a fejemben zaj,
Mosoly van rajtam, de belül valami fáj.
Elvesztem valahol félúton,
Saját magamat keresem minden éjszakán.

[Pre-chorus – a gitár lassan erősödik]

Aztán megpendül egy húr a csendben,
Mintha valaki szólna odabent.
Nem mondja senki, hogy könnyű lesz,
Csak érzem, hogy még van bennem egy kis tűz.

[Refrén – erőteljesebb ének, telt gitár]

Még állok, bár megtört az út,
Bennem a csendből új dallam gyúlt.
Ha minden ajtó bezárul előttem,
A gitár hangja hazavezet engem.

Még élek, még dobban a szív,
Van bennem valami, ami továbbhív.
Lehet, hogy elvesztem, de nem adom fel,
Amíg egy húr szól, én sem tűnök el.

[2. versszak – határozottabb férfihang]

Voltak napok, mikor nem hittem magamban,
Mikor a remény is elfáradt a hangomban.
Sokan mentek, és nem néztek vissza,
De az éjszaka a dalaimat mindig meghallgatta.

Nem lettem más, csak erősebb talán,
Már nem várok csodát minden éjszakán.
Ha nincs mellettem senki, megyek tovább,
Mert megtanultam őrizni a saját lángom parazsát.

[Pre-chorus – fokozatos építkezés]

És újra megpendül egy húr a csendben,
Már nem félek attól, ami vár odakint.
Nem kell tudnom, hová vezet az út,
Elég, ha a lelkem újra hinni tud.

[Refrén – teljesebb hangszerelés, erős ének]

Még állok, bár megtört az út,
Bennem a csendből új dallam gyúlt.
Ha minden ajtó bezárul előttem,
A gitár hangja hazavezet engem.

Még élek, még dobban a szív,
Van bennem valami, ami továbbhív.
Lehet, hogy elvesztem, de nem adom fel,
Amíg egy húr szól, én sem tűnök el.

[Bridge – először csak gitár, majd fokozatosan erősödik]

Ha egyszer megkérded, mi tartott életben,
Nem mondok nagy szavakat neked.
Csak egy régi gitár, pár őszinte hang,
És egy szív, amely a csendben is megmaradt.

[Utolsó refrén – a dal legnagyobb erejével]

Még állok, és most már tudom,
Nem kell egyedül győznöm minden harcom.
A múltam nem lánc, csak mögöttem az út,
És bennem a csendből egy új világ gyúlt.

Még élek, még dobban a szív,
A gitár hangja új hajnalba hív.
Lehet, hogy elvesztem, de megtalálom magam,
Mert amíg szól a zene, addig van holnapom.

[Outro – visszatér a halk gitár]

Lassan elhalkuló gitár, szinte suttogó férfihang.

Még állok…

Még dobban…

És holnap újra indulok.