Egymás felé

Hét évesek voltunk,
két kisgyerek egy régi iskolában.
Nyolc éven át ott voltál mellettem,
csak másik osztályban.

Tizenhárom voltál… vagy talán tizennégy,
és egy napon levelet írtál nekem.
Az első szerelmes levelet,
amit valaha kaptam életemben.

Aztán elrepült harminc év,
más utak, más életek...
míg egy napon a sors újra összehozott
bennünket, a két régi gyermeket.

A fiam szerelme hozott közelebb hozzám,
amikor Klaudia belépett az életébe.
És egyszer csak ott voltál újra,
az a régi fiú a múltam emlékében.

Az első levél írója,
az a fiú az iskolából...
Az élet pedig csendben mosolygott,
mert talán már akkor tudta,
hogy nekünk még tartogatott valamit.

Közeledett az esküvő,
és mi már újra beszélgettünk.
Aztán eljött az esküvő napja,
és valami megváltozott.

Talán egy pillantás volt,
egy csodás érzés ébredt fel bennünk.
És azon az estén
két ember története összefonódott.

És azóta három év telt el.
Három év nevetéssel,
öleléssel, utazásokkal,
olasz estékkel, hosszú beszélgetésekkel,
pizzával, borral,
Salzburgi karácsonnyal és közös kalandokkal.

Volt, hogy messze voltál,
én mentem hozzád,
vagy te jöttél hozzám.
De az út sosem volt igazán hosszú,
ha a végén egymást vártuk.

Volt közöttünk csend is,
volt fájdalom és egy rövid búcsú,
egy butaság, egy rossz pillanat,
amikor úgy tűnt, talán vége.

De vannak történetek,
amelyeket nem lehet csak úgy befejezni.
Vannak emberek,
akikhez valami láthatatlan mindig visszavezet.
És mi visszataláltunk.

Most itt vagy, ötven évesen,
és most már tudjuk, mit jelent szeretni.
Mit jelent hiányozni.
Mit jelent félteni.
És mit jelent újra hazatalálni valakihez.

Ötven gyertya ég ma előtted,
de én nem az éveket számolom.
Hanem a közös pillanatokat.

A régi iskolát.
A régi levelet.
Az esküvő napját.
Olaszországot.
Salzburgot.
A hétvégéket.
Az utakat, amelyeken egymáshoz tartottunk.
És mindazt,
ami még előttünk van.

Nem tudom, mit tartogat nekünk a holnap,
de egy dolgot nagyon szeretnék:
hogy ezúttal ne kelljen újabb éveket várnunk egymásra,
vagy hosszú időt eltölteni egymás nélkül.

Legyen még sok közös reggelünk,
sok hosszú esténk,
sok utazásunk,
sok nevetésünk,
sok ölelésünk.

És ha az élet egyszer újra
válaszút elé állít minket,
remélem, mindketten ugyanabba az irányba indulunk.

Egymás felé.

Boldog 50. születésnapot! 💕🥂🍾🎂